1. Szálalapanyagok kiválasztása és előkezelése
A formálási folyamat első lépése nem szőtt szövet megfelelő rost alapanyagok kiválasztása. A szokásos rost alapanyagok közé tartozik a poliészter, a polipropilén és a vinilon. Ezeket a szálakat a gyártási folyamat során egy sor előkezelésnek vetik alá, hogy jobban alkalmazkodjanak a következő feldolgozási lépésekhez.
A poliészter szál jó szilárdsággal és hőállósággal rendelkezik, és gyakran használják nem szőtt termékekben, amelyek tartósságot és nagy szilárdságot igényelnek, például szűrőanyagokban és ipari felhasználásban.
A polipropilén szálat gyakran használják egészségügyi termékek és eldobható fogyasztási cikkek gyártásához alacsony sűrűsége, kémiai korrózióállósága és erős légáteresztő képessége miatt.
A vinylon szál jó nedvszívó képessége és puhasága miatt alkalmas orvosi és egészségügyi termékekhez, különösen a magas kényelmi követelményeket támasztó területeken, mint például a babapelenkák és egészségügyi betétek.
A szálak kiválasztása után a nyers szálat fésülni, tisztítani és egyéb kezeléseket kell végezni annak érdekében, hogy a szál ne hordozzon szennyeződéseket, és a későbbi folyamatokban zökkenőmentesen kialakuljon.
2. Kártolás folyamata
A kártolási folyamat az első fontos lépés a nem szőtt szövetek előállításában. Ebben a folyamatban a szálakat bevezetik a kártyagépbe, és egy sor mechanikus eszközön keresztül egyenletes hálószerkezetben diszpergálják. A kártolással nem csak a szálak törhetők fel, hanem hatékonyan eltávolítják a szennyeződéseket és biztosítják a szálak egyenletességét.
Ebben az eljárásban az olyan szálakat, mint a poliészter, polipropilén és vinilon, a kártyagép hálóvá fésüli, és meghatározott vastagságnak és sűrűségnek megfelelően osztja el. A kártolt rostháló a fonás következő lépésébe léphet.
3. Fonóháló kialakítása
A fonásháló kialakítása kulcsfontosságú lépés a kártolt szálak nem szőtt textíliává történő további feldolgozásában. Az elterjedt fonóháló-alakítási módszerek közé tartozik a száraz szövedékalakítás, a nedves hálóalakítás és a levegős hálóalakítás.
Száraz szövedékalakítás: A szálszövedéket hevederes szállítószalagon keresztül, mechanikai úton fektetik szövedékbe, amely könnyebb és nagyobb szilárdságú nem szőtt szövetekhez alkalmas. A száraz szövedékformázást általában vegyi szálakhoz, például polipropilénhez és poliészterhez használják, és egységes hálószerkezetet hozhat létre, amely alkalmas eldobható termékekhez és szűrőanyagokhoz stb.
Nedves szövedékalakítás: A szálakat vizes oldatban diszpergálják, majd szűrőhálón keresztül szövedékbe rakják le, amely alkalmas bonyolultabb szerkezetű, nagy vízfelvételi igényű nemszövött szövetekhez. A nedvesen fektetett szövedékeket gyakran használják a vinilonszálak feldolgozására, különösen olyan termékek esetében, amelyek nagy nedvszívó képességet és kényelmet igényelnek, mint például egészségügyi betétek és pelenkák.
Légterített szövedékek: Használjon légáramot a szálak levegőben való felfüggesztésére és szívóberendezésen keresztül történő formálására. A levegővel fektetett szövedékeket általában lazább szerkezetekhez használják, alkalmasak egészségügyi termékekhez és szigetelőanyagokhoz.
Ezek a szövedékformázó eljárások különböző technológiákat és eljárásokat alkalmaznak a szálak egyenletes eloszlása és a hálószerkezet kialakítása érdekében, megalapozva ezzel a későbbi alakítási folyamatokat.
4. Konszolidációs folyamat
A megszilárdítás során a kialakított rostszalagot mechanikai, kémiai vagy melegsajtolással össze kell kötni, hogy bizonyos szilárdságú és stabilitású nemszőtt szövetet képezzenek. A különböző alkalmazási követelmények szerint a konszolidációs módszerek a következő típusokra oszthatók:
Melegen sajtolt tömörítés: A hőt a szálak olvasztására és megkötésére használják. A polipropilén és poliészter szálak gyakran melegen sajtolt konszolidációs technológiát alkalmaznak, amely hatékonyan javíthatja a nem szőtt anyagok szilárdságát és stabilitását. A melegen sajtolt tömörítés keményebb és tartósabb nem szőtt anyagok előállítására alkalmas.
Kémiai megszilárdítás: A rostszalagok kémiailag össze vannak kötve bevonattal vagy permetező ragasztókkal. A kémiai konszolidáció olyan nem szőtt termékekhez alkalmas, amelyek speciális tulajdonságokat igényelnek (például antibakteriális és égésgátló). Például az orvosi és egészségügyi termékekben a kémiai konszolidáció hatékonyan javíthatja a nem szőtt anyagok funkcionalitását.
Mechanikai megszilárdítás: A szálakat mechanikusan átszúrják egy speciális tűlyukasztó berendezésen keresztül, hogy összefonódó szerkezetet képezzenek. A mechanikai konszolidációt gyakran alkalmazzák tartós és szakadásálló nem szőtt anyagok előállítására, amelyek alkalmasak szőnyegekhez, szűrőanyagokhoz stb.
5. Utófeldolgozási folyamat
A konszolidált nem szőtt textíliát általában egy sor utófeldolgozási folyamatnak kell alávetni, hogy javítsa a teljesítményét vagy megfeleljen az egyedi piaci igényeknek. A gyakori utófeldolgozási folyamatok a következők:
Antibakteriális kezelés: Kémiai adalékanyagok vagy antibakteriális szerek permetezése révén a nem szőtt szövetek antibakteriális tulajdonságokat kapnak, amelyeket széles körben használnak az orvosi és egészségügyi területeken.
Festés és nyomtatás: A piaci igényeknek megfelelően festést vagy nyomdakezelést végeznek a nem szőtt szövetek szépségének és funkcionalitásának növelése érdekében, amelyek alkalmasak lakberendezési és divatiparra.
Vízálló kezelés: A bevonattal vagy kezeléssel a nem szőtt anyagokat vízállóvá teszik, amelyet gyakran használnak olyan termékek gyártásához, mint például esőfelszerelések és kabátok.
